Fotó

Ágopcsa Andrea, Erdély

Agopcsa Andrea

Már gyerek korom óta hihetetlen vonzalmat éreztem a fotózás iránt, minidig szerettem megörökíteni életem minden fontos pillanatát. Felcseperedve ez egy hobbivá vált és később elkezdtem komolyabban foglalkozni a fotózással és megtanultam minden csínját-binját.

Szeretem ha az embereket boldoggá tehetem egy portré képpel, vagy segíthetek dokumentálni az emlékeiket a képeim által.

Viszont nagyon szeretek élettelen tárgyakat, absztraktokat is megörökíteni. Kedvenc típusú fotózásaim a portré és a divat fotózás, de ugyanakkor foglalkozom események fotózásával is, legyen az születésnap, keresztelő, stb..

Életem a fotózás, mindenki ahhoz köt ha a nevemet meghallja. Többek között az a véleményem, hogy az emlékekért élünk, és a fotózás által, nem csak az emlékezetünkben, hanem egy életen át őrizhetjük az emlékeinket.

Bethlendi Tamás, Erdély

Bethlendi Tamas

Születtem 1986-ban, Segesváron. Fotós múltam visszanyúl 2005-2006-ra, amikor elkezdtem a Sapientia EMTE egyetemen a Fotó-Film szakot, és mellette a fotózást, ami az elején hobbi, a végén pedig szakmává vált.

Örök szerelmem az élő zene, ezzel is kezdtem fotós pályafutásomat, megszámlálhatatlan kolozsvári koncerten fordultam meg az elején, ami hasznos leckének bizonyult, mivel ezek utat nyitottak a fesztiválok felé is. Megfordultam többek között a Félsziget fesztiválon, illetve 2012 óta foglalkozok többed magammal a Kolozsvári Magyar Napok dokumentálásával.

Két stúdióban is alapító tagként vettem részt, a Level6, illetve a mai napig működő Lighthouse stúdió. Az évek során elsajátítottam a stúdió fotózás néhány titkát is, ezeket az ismereteket reklám, illetve kampány plakátok elkészítésében sikerült kamatoztatnom.

Kovács V. Sára, Vajdaság

kovacs_v_sara

Magamról… 1990-ben születtem Zentán, Vajdaságban. Az SZTE-BTK Vizuális kultúratudomány tanszékén diplomáltam, színháztudomány szakirányon. Érzékeny vagyok a vizualitásra, közel áll hozzám a színház, a performance-művészet, a mozgásművészet és a fotó. Próbálok nyitottan befogadni.

A fotók mozgó jármű ablakán keresztül mutatják meg a vajdasági hétköznapi élet pillanatait. -tájait emberekkel-

Egy kivétellel, ahol az ablakot a köd “helyettesíti”, a jármű pedig a bicikli.

Kanizsa, Zenta, Felsőhegy, Szabadka környéke, sinbusz, autóbusz, autó, bicikli, út, tavasz, ősz.

Kovács Balázs, Felvidék

kovacsbalazs

Kovács Balázsnak hívnak, a felvidéki Kürt községből származom. 12 évesen egy kaparós

sorsjegyen nyertünk egy kompakt gépet, melyet a bátyám kapott meg. Én ezt a gépet

akkor „kértem kölcsön”, amikor csak tudtam, persze a tudta nélkül. Aztán 2004-ben vett

magának egy bridge gépet. 2010-ig kellett várnom az első gépre, amit saját magamnak

vásároltam, egy belépő-kategóriás tükörreflexesre.

Középiskolai tanulmányaim nagy hatással voltak az életemre. Grafikus beltéri

designerként végeztem Gútán. Emiatt rengeteg művész tanárt ismerhettem meg, akik nem

csak idegen művészek életeiről tanítottak és műveikről, hanem elég közel kerülhettem a

saját munkásságukhoz is.

Eleinte főként természetképeket készítettem, tájképeket, néha állatokat próbáltam

megközelíteni. Mára főként portrékat készítek, de a természethez továbbra is közel

szeretnék maradni, mint helyszínileg, mind a színekben. Gyakran használok az

utómunkálatoknál rétegeket, hogy a színekkel még jobban ki tudjam emelni a

hangulatom.